Sötét van. Kívülre néma minden, bár lehet, hogy nem. Belső némaságod érzed minden felől... Vársz, mintha valami égi csoda tűnhetne fel bármelyik pillanatban, hogy utat mutasson, és megszüntesse a lelkiismeretes önmarcangolást. Mert legbelül érzed, hogy rosszul döntöttél, és tudod, hogy jól. S míg kint leülepszik a néma semmi, odabent tombol a szikrázó, égető, marcangoló harc a győzelemért. S kívülre...? Sírsz, ha magadban vagy, s mosolyogsz, ha van kire. Ha nem segíthet senki, hát ne is tudja. Talán nem azt mondaná, amit hallani akarsz...